Ai Jiu Zhai Yi Qi/ ToGetHer
Év: 2009
Epizódok száma: 12
Műfaj: romantikus, vígjáték
Opening: Fahrenheit – Yue Lai Yue Ai
Ending: Fahrenheit – Mo Mo
Bizony-bizony, a média a modern társadalom mindenható ura. MARS (Jiro Wang), az egykor szebb napokat látott idol sokat tudna erről mesélni, lévén ő is a szenzációhajhász újságírók és fotósok miatt kerül karrierszempontból mélypontra. Persze, az egész csak félreértés volt, de mit számít ez? Senkit sem érdekel, hogyan csinálod, lényeg, hogy beszéljenek rólad. Minél többet, annál jobb.
Emberünknek pontosan ez a ‘jobb’ nem akar összejönni, népszerűségi indexe igen csak visszaesik, így a kiadója/ügynöksége úgy dönt, a holt időszakban be kell iratkoznia az egyetemre, a többi pedig a csodán, na meg a potenciális fangirl-hordák támogató erején múlik. Természetesen a felkérések számával egyenes arányban csökkenni kezd MARS jövedelme is, így ki kell költöznie a házából és a volt menedzsere vállalja, hogy potom pénzért albérletet keres neki. Az üzlet szerencsésen megköttetik, így hamarosan beköltözik egy pár négyzetméteres kis szobába. Főbérlői, a Chen-nővérek szintén a házban élnek. Mindketten igen érdekes teremtések, főleg a fiatalabbik, Chen Mo Mo (Rainie Yang), aki alig beszél, naphosszat a Kashaba hercegről szóló manhuáit bújja, a szobája tele van bólogató figurákkal, kissé furcsán öltözködik és leplezetlen megvetéssel tekint a feltűnési viszketegségben szenvedő új lakójukra. A büszkeségében már így is épp eléggé megsértett MARS nem tudja megemészteni a tényt, hogy létezik olyan lány, akire nem hat a lenyűgöző kedvessége és sármja. Elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, összebarátkozik Mo Moval, ezenfelül a showbizniszt illetően is újra a csúcsra tör.
Mostanában újra előszedtem a tajvani doramákat, főleg a ‘Hi My Sweetheart’ és Rainie Yang ösztönzésének okán, ezenfelül régen meg akartam már nézni, mit tud az általam még nem ismert két Fahrenheit-szépfiú egyike, Jiro Wang.
Azt kell mondanom, a dorama nem hazudtolja meg az ország hagyományait, könnyed, vicces, szórakoztató, és egy idő után azon kapja magát az ember, hogy hoppá, zsinórban a negyedik részt darálja. Mondjuk, mint a tajvani daraboknál általában, itt is azt mondom, hogy relatív a humorfaktor. Az emberek ezzel kapcsolatos hozzáállása a végletek között mozog: vagy nagyon tetszik nekik, amit látnak, vagy szörnyen giccsesnek, ízléstelennek, nézhetetlennek tartják. Szerintem beállítódás kérdése az egész. Ha az első tetszett, akkor nyert ügy, a többit is meg bírod majd nézni, ha nem, akkor ajánlatos inkább japán és/vagy koreai darabokkal próbálkozni.
Visszatérve a témához, tényleg aranyos kis történetecske, főleg a főszereplő páros miatt. A kémia nem a legjobb, de bőven vállalható. A vége felé Mo Mo figurájában kicsit hirtelennek éreztem a fordulatot, bár lehet, hogy megint feleslegesen vagyok bogaras. Vegyes érzések kavarognak bennem Jia Sennel kapcsolatban is. Alapvetően kedvelem az őt alakító színészt, George Hu-t, így szívesebben láttam volna többet a képernyőn. A karaktere viszont szörnyen idegesítő volt, azt kívántam, bár ne is lenne benne a történetben. Ilyenkor mit lehet csinálni? (költői kérdés)
A legnagyobb problémám egyébként az volt az egésszel, hogy nem sikerült olyan mozzanatot, helyzetet, érzelmet, akármit találni, ami igazán megfogott, berántott volna a történetbe. Elismerem, természetre van némi hasonlóság Mo Mo és köztem (hú, most elárultam, hogy a-szoc “barlanglakó” vagyok), de valljuk be, nem túl nagy az esélye, hogy egy sztárral keverednék érzelmi kapcsolatba, tehát az azonosulás önmagában nem nyert. A végére – némileg a semmiből előtűnve – befigyelt egy enyhébb drámai vonal, viszont nem sikerült megfelelően beágyazni a történet menetébe és úgy általában nem illeszkedett a dorama által teremtett atmoszférába. Én legalábbis 9-10 résznyi bohóckodás után nem tudtam mit kezdeni vele.
Közvetlenül a befejezés után nagy dilemmában voltam az értékelést illetően. Határozottan élveztem, szép volt, jó volt, így a közepestől mindenképpen jobb. Ellenben érzelmileg abszolút nem sikerült megfognia, tehát négynél jobbat nem érdemel. Később újra és újra előszedtem a DVDket, beletekergettem, de minél tovább néztem, annál inkább meggyőződtem róla, hogy ez csak
3, 5/ 5
lesz. Még egyszer hangsúlyozom, nem rossz, olyannyira nem, hogy bármikor újranézném. A romantikus komédiák kedvelői bátran próbálkozzanak vele. A Rainie- és Jiro-fanok pláne 
nem rajongok a thai alkotásokért, de Rainie Yang nagyon kawaii *.*
miatta kezdtem bele a Hi, My Sweetheart-ba, de… nem nekem valóXD
egyszer erőt veszek magamon és ebbe is belenézek^^
Még mindig kevered a dolgokat…
Rainie Yang Tajvanon (angolul Taiwan) lakik és TAJVANI (angolul Taiwanese) doramákban játszik. A THAI az Thaiföld lakóit és thai nyelvet jelöli. Fontos különbség és pár ezer kilométer van a kettő között, mindig a fejemet fogom, mikor látom, hogy elrontod. Bocsánat, de ez kikívánkozott belőlem
Más: mondom én, hogy beállítódás kérdése ez a tajvani dorama-dolog. Gondolom fájdalmasan bénának és erőltetettnek találtad a Sweetheartot
Nem baj, helyenként(igazából elég gyakran) tényleg az, de mit csináljak, valamiért tetszenek az ilyesmik XD Ellenben a koreai dolgokkal nem igazán tudok mit kezdeni. Tetszenek azok is, de nagyon ritkán érzek késztetést rá, hogy magamtól keressem őket. Hiába, nem vagyunk egyformák 
ezentúl figyelni fogok ígéremxD thx^^
Örülök, h megnézted a doramát és írtál róla, mert nekem ez az egyik kedvencem.
Én köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet
Jah, tleg, még korábban ajánlottam Neked.
El is felejtettem. 
Nah, akkor ajánlom Neked a “Dear Friends” c. filmet is Keiko Kitagawával. Megható, de az ember erősebbnek érzi magát utána, sz’al nem az van, h a hangulatod lemegy mínuszba. 
épp most végeztem vele, tényleg nagyon jó film! Keiko nem okozott csalódást, imádom *_*
Tényleg kiváló színésznő, én is szeretem.
És örülök, h tetszett a film. 
Szia!
Egy ideje csendben olvasgatom a bejegyzéseidet és most szeretném neked ajándékozni a Kreatív blogger díjat, ha elfogadod (részletek).
Próbáltam végignézni. Úgy három rész után dobtam, hiába Jiro Wang és Rainie Yang, akiket amúgy szeretek. Úgy érzem, ebből a doramából hiányzik valami, ami igazán ütőssé tenné a sztorit. Az alapötlet remek, a megvalósítás pocsék. Sajnos, mert mindkét főszereplőt remek színésznek és énekesnek tartom.