Tokyo DOGS: kiegészítés

Év: 2009

Epizódok száma: 10

Műfaj: akció, krimi, vígjáték

Ending: EXILE – Futatsu no Kuchibiru

Mivel három-négy bejegyzéssel korábban már írtam a doramával kapcsolatos kedvezőtlen első benyomásaimról, ez alkalommal már nem szeretnék hosszabb értekezést folytatni, annál is inkább, mert szinte egy az egyben fenntartom az akkori véleményemet. A részek előrehaladtával fokozatosan világosodott meg előttem, hogy mi is volt a baj.

• Maruo karaktere: hiába tűnik úgy a poszteren, a két főszereplő közel sem egyenrangú. Persze, én is tudom, hogy a két zsaru közül valamelyik, ha csak egy lehelletnyivel is, de mindig dominánsabb, mégis… Emberünket nagyon-nagyon elnyomta az American Sensei. Úgy összességében nem sok mindent lehetett megtudni a páros lazább tagjáról. Azért volt ott, hogy poénokat szállítson, de az esetek többségében sajnos ezek sem jöttek át, Mizushima, mint színész, pedig jócskán veszített az ázsiójából. Legalábbis nálam. A kis bajuszkás-szakállas style ott volt, de nagyjából ennyi az, amit pozitívumként fel lehet hozni. Mint rendőrnyomozó… teljesen hiteltelen.
  -20 %
• Yoshitaka Yuriko: nem tudott megbirkózni a heroine szerepével.
  -20 %
• Poénok: hasonlóan egy 33pun Tantei-hez vagy Sushi Ouji!-hoz, egy idő után itt is meg lehetett szokni a bumfordi nevettetési kísérleteket, szörnyen beteg beszólásokat vagy mozdulatsorokat. Amit viszont abszolút nem tudott befogadni a gyomrom, az a Takakura-család. Kérem, jelentkezzen az, aki 10 részen keresztül viccesnek találta, mikor a tetőfokára hágó feszültség közepette megcsörrent Sou telefonja, a vonal végén lévő édesanyja pedig eszement baromságokat kezdett csicseregni. Könyörgöm, muszáj volt még azt a kevés jó suspense-t is megtörni? Amikor meg látni is lehetett a családot, végképp… ááh. Borzalom. Biztos belerokkantak a papa elvesztésébe. Mást nem tudok elképzelni, ami ilyen fokú elmebajt okozott volna.
  - 10 %
• Történetvezetés: az alapötlet kétségtelenül jó volt, sok szépet és jót ki lehetett volna belőle hozni, HA… rendesen ráfeküdtek volna a főszálra. Nem így történt, kb. a hatodik-hetedik részig  érdemben nem sokat haladtak előre, “hülyeségekkel” töltötték ki a játékidőt. Mintha egy epizodikus-bűnesetmegoldós sorozatot néztem volna. A végére ugyan összekapták magukat és sikerült egy vállalható koncepciót összehozni, de a 2/3 időnyi egy helyben toporgás nálam rányomta a bélyegét az egészre.
  -15 %

Az élvezhetőségi szint összességében: 100-(20+20+10+15)= 35%

Pontokba átszámolva:

2 /5

Az OP-ED kombó azért jól sikerült.

~ > Lothíriel @ 2010/01/02.