Tokyo Juliet

Év: 2006

Epizódok száma: 17

Típus: romantikus

Opening: Garden Sister – Ni Feng

Ending: Ariel Lin – Fei Ni Mo Shu

Lin Lai Sui (Ariel Lin) még csak 18-20 (?) éves, de máris több düh és harag lakozik benne, mint akármelyik normális, egészséges felnőttben. Gyermekkorában a híres divattervező, Chu Xing (Simon Yam) ellopta egy ötletét, a Margarétát, mely azóta a legsikeresebb kollekciójának névadójává vált. Sui ezért megfogadta, hogy addig nem lesz szerelmes, míg bosszúját be nem teljesíti.
A divattervező iskolában aztán találkozik a jóképű, szupertehetséges Ji Feng Liang-gal (Wu Zun), aki persze villámgyorsan megingatja elhatározásában. Randevúzni kezdenek, de nem sokkal később kiderül, hogy Liang apja nem más, mint Chu Xing!

Az elmúlt két-három alkalommal valamiért nem volt szerencsém a tajvani doramákkal, de EZ a rossz választások netovábbja. Hogy miért is? Lássuk csak:

A történet teljes mértékben nonszensz. 6 rész alatt nem sikerült rájönnöm, hogy Chu Xing végül is mi a jó eget lopott el szerencsétlen lánytól (ezért is használtam csak az ötlet szót a beharangozóban). A forgatókönyv szerint Sui 5 éves volt a lopás idején. Kérdem én, ennyi idős emberek mekkora eséllyel rajzolnak komplett ruhaterveket, amikkel aztán világhírnévre lehet szert tenni? Sehogy. Még azt sem tudom elképzelni, hogy egy Margaréta logó kikerülhetett volna a kezei közül.
Beiratkozik egy divattervező iskolába, első éves. Az egyik részben még rajztechnika órán ül, színezést, tónusozást tanul, két résszel később meg már agyba-főbe tervez, szab, varr. Biztos gyorstalpaló az iskola.
Aztán… Keményen megfogadta ugyebár, hogy nincs szerelem. Ehhez képest Liang végigsétál előtte a kifutón és hopp, elolvadt.
Sorolhatnám a végtelenségig az apró nüanszokat, de száz szónak is egy a vége: adott egy patchworkhöz hasonlóan  kisebb-nagyobb darabokból álló történetváz, amelyet akár szándékosan, akár nem, de éppen csak annyira sikerült összefércelni, hogy szét ne hulljon atomjaira. A felületes munkának meg is lett az eredménye, akkora lyukak tátonganak sztori szövetén, hogy az embernek sírni támadna kedve. Mindemellett, ami a legjobban zavar az egészben: a nagy szerelmi vallomás- összeborulás után (mondjuk előtte is) minden egyes részt ugyanarra a sémára sikerült ráépíteni. Nevezetesen, hogy átlagosan 15-20 percenként a párocska valami hihetetlen baromságon veszekedni kezd, egyikük mindig szakítani akar, eközben másikuk nagy szenvedés, fájdalom és könnyek közepette retteg, hogy jaj-jaj, most mit tettem, elhagy, szeretem, mi lesz velem. A blokkocskák vége felé kibékülnek, öröm-boldogság, cukormázas pillanatok, harcoljunk együtt a gonosz, önző Chu Xing ellen, stb stb… Aztán kezdődik az újabb 15 perc. Elviselhetetlen, pláne ha utánaszámol az ember és kiderül, hogy egy standard 70 perces epizódba majdnem 5 ilyen mélyrepülés fér bele.

Sui karakterétől az ember a falat kaparja (mondanom sem kell ugye, mennyire gáz, ha már a főszereplőt is utálja a néző), a mellékszereplőknek nem jut annyi idő, hogy megkedvelhetné őket az ember, az ellenségeknek pedig egyetlen céljuk van: nemtől függően rámászni-megerőszakolni, szexuális értelemben megalázni, kihasználni a főhőst vagy a főhősnőt.
Ezekhez képest eltörpül, amit az általam olvasott előzetesek legnagyobb hibaként emlegettek, vagyis hogy Wu Zun hangját alászinkronizálták – mivel nem tősgyökeres tajvani, nehézséget okoztak neki a gyors dialógusok – , mennyire lehet hallani, elveszi az élményt… Nos nem volt ez rossz, mert egyrészt sikerült egy hasonló hangszínű színészt találniuk Julian Yang személyében, ráadásul a hangsávokat is jól összemosták. Aki előzőleg nem hallotta Wu Zun-t a saját hangján beszélni, észre sem fogja venni. Yu Ha Na esete a My Lucky Star-ban ezerszer zavaróbb volt ilyen szempontból.

A dorama egyébként Kitagawa Miyuki azonos című japán mangáján alapszik. Megszereztem, de tudván, adaptációikban a tajvaniak mindig mennyire ragaszkodnak az eredeti műhöz, már nem is nagyon merek beleolvasni.

Végeredmény: Tokyo Juliet 6 rész után félretéve (ezzel történelmet írtam). Ha majd egyszer nagyon mazochista kedvemben leszek, befejezem.

P.S.: Szegény Simon Yam… a helyében mélységesen szégyellném, hogy valaha is kapcsolatba kerültem egy ilyen anti-sorozattal.

1,5/ 5

~ > Lothíriel @ 2009/10/10.