Attention Please
Epizódok száma: 11 + 2 Special
Típus: vígjáték
Ending: Kimura Kaela – Oh Pretty Woman
Miután ez egyik tag, Tsukasa banki melót kapott Tokióban és el kell költöznie, Misaki Youko (Ueto Aya – Konkatsu!, Ace wo Nerae!) és bandája a feloszlásuk előtti utolsó rockkoncertjüket adják egy live house-ban. Az after-ivászat közben a lány aztán elszalasztja az utolsó alkalmat is a Nagy Vallomás megtételére, de nem baj, végülis úgysem illene bele a róla kialakult képbe. Youko édesanyja fiatalon meghalt, az otthoni férfiuralom hatására (csak bátyjai vannak) a dédelgetett pici igazi vadóccá serdült. Sem az óvodában, sem az iskolában nem sikerült közel kerülnie a lányokhoz, így már kezdettől fogva csak fiúk társaságában lógott és naphosszat rúgta a bőrt a parkokban. Fiús viselkedése miatt nem csoda, ha mindenki testvérként tekintett rá, de ez őt magát sem zavarta egészen a reptéri búcsúzkodás napjáig. Miközben a fiúk a csinos légiutaskísérőket bámulják, Youko közli, hogy nem érti miért vannak úgy oda azért az egyenruháért, amit bármelyik nő, köztük ő is hipp-hopp magára tudna kapni. Mikor az általános kacaj közepette Tsukasa megjegyzi, mennyire szívesen megnézte volna rajta azt az uniformist, Youko rögvest elhatározza, hogy teljesíti a kívánságot és igenis leteszi a stewardess-vizsgát.
Gondolom már ebből a pár mondatból is nyilvánvaló, hogy Youko alapvetően teljességgel alkalmatlan a feladatra. Harsány stílusa mind a szemeket, mind a füleket erősen próbára teszi, soha nem rejti véka alá a véleményét, hiányzik belőle mindenfajta nőies finomság, kellem, báj, egyszóval elég komoly ízlés- és modorbeli hiányosságokkal küszködik. Hátrányát tovább növeli, hogy már az első napján sikerül megutáltatnia magát az összes csoporttársával, néhány feljebbvalójával és egyéb elemek is összeesküsznek ellene… De Tsukasa kérése természetesen szent, ezért eleinte ez, majd barátai és a munkája iránt kialakuló szeretet segítségével próbálja áthidalni a hegyekben álló akadályokat.
Könnyed, kellemes komédia 11 részben, megspékelve Ueto Aya eddigi legszórakoztatóbb és szerintem legjobb komikus alakításával. Látszik rajta, hogy a munka minden percét élvezte, vidám, felszabadult, nagy néha picit komolyabbra veszi a figurát. Valahogy ha akarnék, sem tudnék hibát találni sem az ő személyében, sem a többiekében (akik közt találkoztam pár ismerős arccal pl. Aibu Saki - Buzzer Beat, Zettai Kareshi; Koizumi Kotaro – Boku dake no Madonna; Maya Miki – Buzzer Beat, Boku dake…; Kohinata Fumiyo – Konkatsu!), tényleg egytől egyig viccesek, jópofák, szerethetőek. Külön élményszámba ment a fiatal, ártatlanka Nishikido Ryou (Orthros no Inu) mint repülőgépmérnök, aki a kezdeti ódzkodás és tiltakozás ellenére idővel csak egy hullámhosszra keveredik Youko-val
Hála a jó égnek a készítők azért megérezték, hogy hazavágná a feeling-et egy komoly szerelmi szál, úgyhogy nem is nagyon erőltették dolgot, köszönet érte
Menet közben a szívmelengető Konkatsu!-érzés töltött el, talán ennek is köszönhető, hogy a 2 special-t is beleszámítva 4 nap alatt végeztem az egésszel. A kiegészítő részek közül az első egy hawaii, a második egy sydney-i utat dolgoz fel, a szokásos kis parádé a cast-nek, ami tulajdonképpen már semmit nem ad hozzá az eredeti történethez. Ennek ellenére érdemes megnézni őket. Meg persze magát a doramát.


Kiváló dorama. Mintha Aya magára talált volna. Jól áll neki az az igyekvő, kissé kétbalkezes, minden lében kanál, de jószívű lány szerepe. És tetszik, hogy bevezet a légikísérők mindennapjaiba a sorozat. Szóval, nekem pozitív meglepetés volt, főleg az Ace wo Nerae! után.